kalazanci.ro

Az Irgalmasság Éve egyházmegyénkben

Ferenc pápa f.é. március 13-án egy bűnbánati szertartás keretében, Misericordiae Vultus (Az irgalmasság arca) című bullájával az irgalmasság rendkívüli szentévét hirdette meg, mely 2015. december 8-án veszi kezdetét és 2016. Krisztus Király ünnepén zárul. Az irgalmasság rendkívüli szentéve különleges lehetőséget biztosít számunkra, hogy az isteni irgalmasságot közelebbről megismerhessük és átélhessük. A Krisztus-közösség Éve lelkipásztori programjaink mellett ragadjunk meg minden alkalmat, hogy Isten irgalmas szeretetét hirdessük híveinknek egyházmegyénkben is.
A Szentatya kérésének eleget téve a szatmári egyházmegyében a Székesegyházat, a nagykárolyi Kalazanci Szent József, a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly és a nagybányai Szentháromság templomokat jelölöm ki, mint az „Irgalmasság Kapuit”. Ezen templomok ajtaján belépve teljes búcsú nyerhető a szokott feltételek mellett (szentgyónás, szentáldozás, valamint a Szentatya szándékára végzett Miatyánk, Üdvözlégy és Hiszekegy elimádkozásával).  

Szatmárnémeti, 2015. november 3.

† Jenő
püspök

Csíksomlyón nyílik meg az irgalmasság kapuja – Jakubinyi György körlevele

Ferenc Szentatyánk a Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bullájával meghirdette az irgalmasság rendkívüli szentévét. Ez a jubileumi év 2015. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén kezdődik és 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul.

A szentév mottója: „Irgalmasok, mint az Atya”. Ezzel a mottóval ugyanarra szeretne buzdítani ez a szentév, amire Jézus buzdít: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36), hogy így az Atya szeretetének eleven jelévé váljunk e világban.

A Szentatya hangsúlyozta, hogy azért szentel külön jubileumi évet az irgalmasságnak, mert az Egyháznak ma az a feladata, hogy erőteljesebben mutassa meg Isten jelenlétének és közelségének jeleit. Olyan időszak ez, amikor Egyházunknak újból rá kell találnia annak a küldetésnek az értelmére, amelyet az Úr bízott rá húsvét napján, hogy az Atya irgalmasságának jele és eszköze legyen (vö. Jn 20,21–23).

Szeplőtelen Fogantatás ünnepén Rómában, a Szent Péter-bazilikában Szentatyánk megnyitja a szent kaput, amely ez alkalommal az irgalmasság kapuja lesz, hogy aki átlép rajta, megtapasztalhassa a vigasztaló, megbocsátó és reményt adó Isten szeretetét.

Arra buzdít mindannyiunkat, hogy nyissuk meg szívünket azok felé, akik a modern világ perifériáin élnek. Ne maradjunk közömbösek, vegyük észre a szükséget szenvedőket, a méltóságuktól megfosztott testvéreinket. Ragadjuk meg a kezüket, tegyük magunkévá segélykiáltásukat. (MV 15.) Az év minden napján viseljük testvéreink nehézségeit és gyöngeségeit. Fedezzük fel az irgalmasság testi cselekedeteit: jóllakatni az éhezőket, megitatni a szomjazókat, felöltöztetni a ruhátlanokat, befogadni a jövevényeket, ápolni a betegeket, meglátogatni a rabokat, eltemetni a halottakat.

A Szentatya azért választotta december 8-át, mert ez a nap az Egyház legújabb történetében jelentős időpont: a szent kapu megnyitása a II. vatikáni zsinat befejezésének 50. évfordulóján történik. Ezzel is szeretné ébren tartani a zsinat szellemét, amely zsinat lebontotta azokat a falakat, melyek az Egyházat fellegvárba zárták, hogy olyan idő érkezzen, mely új módon hirdeti az evangéliumot.

Szentatyánk úgy rendelkezett, hogy Szeplőtelen Fogantatás ünnepét követő vasárnap, advent 3. vasárnapján minden egyházmegyében – a székesegyházban, vagy a társszékesegyházban, akár egy sajátosan jelentős templomban – az egész szentév időtartamára nyissanak egy ilyen irgalmasság kapuját.

Főegyházmegyénkben Csíksomlyó lenne ez a hely, ahol az irgalmasság kapuját megnyitjuk, mert olyan kegyhely számunkra, ahová sok zarándok szokott ellátogatni. Ezért ennek az irgalmasság kapujának a megnyitására 2015. december 13-án kerül sor Csíksomlyón, a 12.30 órakor kezdődő ünnepi liturgiában, amelyre szeretettel hívjuk a paptestvéreket és a kedves híveket.

Az irgalmasság éve kapcsán arra kérjük az egyes egyházközségeket, hogy állítsanak össze olyan programokat, amelyek segítik híveinket úgy átélni a szentévet mint az isteni kegyelem és a lelki megújulás rendkívüli időszakát. Pasztorális Bizottságunk is összeállított egy ilyen programajánlatot, amely a szentév céljának megvalósításában segítségünkre lehet.

A Szentatya bullájában az irgalmasság szentévének idejére a következőket ajánlja:

– A jubileumi év nagyböjtjét fokozottabban éljük meg mint Isten irgalmassága ünneplésének és megtapasztalásának intenzív időszakát. Sokak számára ez az időszak jelentheti a szentgyónás lehetőségét, ezért kéri a papokat, hogy legyenek az Atya irgalmasságának valódi jelei a gyóntatószékekben. Ezért a lelkipásztoroknak megadja a felhatalmazást az olyan bűnök megbocsátására is, melyek feloldozása az Apostoli Szentszéknek van fenntartva.

– Nagyböjt negyedik vasárnapja előtti pénteken és szombaton 24 óra az Úrért elnevezésű ájtatosságot tartsunk.

Az egyházmegyékben szervezzenek népmissziókat, főként a nagyböjti időszakban, hogy „a kegyelem trónjához járulhassanak a hívek és irgalomra találjanak” (vö. Zsid 4,16).

– A jubileumhoz búcsúnyerés is kapcsolódik, amelyben a bűneinkért járó büntetések elengedését nyerhetjük el. Mindazok, akik elzarándokolnak Csíksomlyóra és az irgalmasság kapuján áthaladva lépnek be a szent helyre, szentgyónást végeznek és szentáldozáshoz járulnak (akár előzőleg is) és a Szentatya szándékára elimádkozzák a Miatyánkot és Üdvözlégyet, naponta egyszer teljes búcsúban részesülhetnek.

A jubileumi szentév Isten Irgalmasságának gazdagságát tárja elénk. Ezért buzdítunk mindenkit Izaiás próféta szavaival: „Örömmel merítek vizet az üdvösség forrásaiból” (Iz 12,3).

Használjuk jól ki e szentév lehetőségeit, hogy üdvösségünkre váljon.

Az Irgalmasság Atyjának kegyelmébe ajánlva főegyházmegyénket, a most kezdődő adventi időre örömteli várakozást és buzgó készülődést kívánok Tisztelendő Testvéreimnek, valamint a gondjaikra bízott híveknek!

Gyulafehérvár, 2015. november 22-én, Krisztus Király vasárnapján.

† György s.k.
érsek

Böcskei László nagyváradi megyéspüspök körlevele az irgalmasság évéről

Kedves Paptestvéreim, Kedves Testvérek!

Az előttünk álló rendkívüli szentévet meghirdető, Az irgalmasság arca kezdetű pápai bulla 2. pontjában olvashatjuk Szentatyánk, Ferenc pápa ezen gondolatait, amelyekkel arra akar buzdítani bennünket, hogy a következő évben egy csodálatos igazság megtapasztalását mélyítsük el magunkban és mozdítsuk elő abban a környezetben, amelyben élünk. Az irgalmasság misztériuma – mert erről van szó – Isten megtalálásához akar elvezetni bennünket, hogy felfedezve Őt, és megtapasztalva gondoskodó szeretetét a mi életünkben, utat találjunk egymás felé, és mindenkivel megosszuk felemelő szeretetét és jóságának szépségét. Az irgalmasság éve rendkívüli szent időként áll előttünk, hogy figyelmeztessen: Isten utat keresett hozzánk, és teszi ezt folytonosan, mert fontosak és értékesek vagyunk számára. „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk” (1Jn 3,1). Ebből kiindulva arra is figyelmeztet bennünket ez a szent idő, hogy életünkben tegyük hatékonnyá azt a szeretetet, amelyet Isten áraszt reánk jóságosan. Isten hozzánk vezető útját tegyük egymáshoz vezető úttá, hogy legyőzzük a sok megtévesztő körülményt, hogy megszüntessük körülöttünk a bizonytalanságot és kilátástalanságot, hogy egy emberibb világ megmentésén fáradozva ne legyenek környezetünkben olyanok, akik elszigetelten élnek, magányosan, vagy olyanok, akiket betegség vagy különféle megpróbáltatások miatt sokszor kirekeszt magából a társadalom. „Arról ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk. Nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért… Ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” (1Jn 3,16.18). E kettős figyelmeztetésben Isten csodálatos műve tárul fel előttünk: Ő mérték nélkül ajándékoz meg bennünket szeretetével és jóságával, és még a legsötétebb mélységekben is magához ölel, vállain hordoz bennünket, amint ez a szentév logóján is látható. Teszi ezt nem önmagáért, hanem értünk, és azért, hogy mi is ezt tegyük egymással.

Már többször megfogalmazódott a kérdés: vajon mi vezethette Szentatyánkat ahhoz, hogy egy ilyen rendkívüli szentévet hirdessen meg az egyházban? A választ a szentévet meghirdető bullában találjuk meg legkimerítőbben. De arra is gondolhatunk, hogy a mai világ, annak történései, törekvései és fejlődése feletti aggodalom váltotta ki részéről ezt a felhívást: álljunk meg, találjunk időt saját magunk számára és nézzük meg, kik vagyunk igazán. Merjük elővenni igazi kincseinket, amelyeket a mai világ nagyon sokszor leértékel, és azokat állítsuk újra életünknek középpontjába. Isten gyermekei vagyunk, és senki sem lophatja el tőlünk ezt a személyi igazolványt – mondotta Szentatyánk az egyik homíliájában, 2013. július 5-én. És még arra is gondolhatunk, hogy a világ terheinek súlya, a sok seb és szenvedés, amely olyan sok országban és helyen nap mint nap megnyilvánul emberek és népek életében, ez késztette Szentatyánkat arra, hogy a gyógyuláshoz és a szabaduláshoz vezető utat megnevezze előttünk és a világ előtt. Ez az út nem idegen számunkra, ez az út nálunk kezdődik: megtérésünkkel és személyes elköteleződésünkkel. Mert ahol nap mint nap zajlik életünk, ott tehetjük jobbá és szebbé ezt a világot. Az Istentől kapott javak megosztására hívogat bennünket ez a szent idő, hogy a megújulás kegyelme hatékonyan és Isten akarata szerint szolgálja ezt a világot és benne minden embert.

Az irgalmasság rendkívüli szentéve, amint már korábbi körlevelemben is közöltem, 2015. december 8-án veszi kezdetét és 2016. Krisztus Király ünnepén zárul. Ahhoz, hogy ezt a szent időt megfelelően és gyümölcsözően tudjuk megélni, a rendelkezésünkre álló csatornákon figyelemmel és érdeklődéssel kövessük az ezzel kapcsolatos közleményeket, javaslatokat és a szentévvel kapcsolatos tudnivalókat. Egyházmegyei körleveleinkben is közöljük a szentév megünneplésére rendelt alkalmakat és lehetőségeket, amelyek mindenki számára a lelki megújulás útjait jelenthetik. Jelen körlevelemben a következőket szeretném a paptestvérek, a szerzetesek, a hitoktatók és a kedves hívek figyelmébe ajánlani.

1. Püspöki kápolnánk búcsúján minden paptestvérnek, szerzetesi közösségnek és hitoktatónak átadtam a szentévet meghirdető Misericordiae vultus kezdetű pápai bullát. A Szentatya levele nagy segítségünkre lehet a szentév fontosságának értelmezésében, magyarázásában. Tanulmányozzuk át figyelmesen, elmélkedjünk felette. Valamennyiüket kérem, hogy ez a levél minden templomban bemutatásra, feldolgozásra kerüljön. Nagyon jó alkalom erre a szentév első szakasza, ide értve a nagyböjti időt is. Továbbá a pápai bulla jó alapot jelenthet a szentév folyamán az irgalmasság témáját feldolgozó szentbeszédek összeállításához.

2. A rendkívüli szentévet egy erre az alkalomra készült zászlóval is szeretnénk jelezni. Ezt a templomi zászlót – lobogót – mindenki a püspöki irodán veheti majd át és a templom szentélyében, látható helyen, lehetőleg az oltár és ambó közelében kell elhelyezni. A lobogó a pápai színek alapján a szentév logóját mutatja. A logó magyarázatát a híveknek el kell mondani az előző körlevélben közölt ismertető szerint.

3. A Szentatya óhajára székesegyházunkban is egy szent kaput nyitunk meg, amely az Isteni Irgalmasság Kapuja nevet viseli. A kapu megnyitása ünnepélyes keretek között történik 2015. december 13-án 16.00 órakor. A szentmisére való ráhangolódás már 15.00 órakor elkezdődik. Ezután körmenetben vonulunk a kapu megnyitására és azt követi az ünnepélyes szentmise, melyet Piero Marini érsek, Szent II. János Pál pápa egykori szertartásmestere fog celebrálni. A szent kapu megnyitására szeretettel hívom és várom kedves paptestvéreimet, a szerzeteseket és az egyház szolgálatában álló világi testvéreket. Egyben azt is kérem, tegyünk meg mindent azért, hogy a hívek is minél nagyobb számban vegyenek részt ezen a szentmisén.

4. A szentév folyamán egyházmegyénk plébániáinak hívei zarándokként érkezzenek a székesegyházhoz, hogy a szent kapun átlépve a megújulás kegyelmeiben és az ilyenkor szokásos búcsúkban részesüljenek. Ezért elrendelem, hogy a szentév ideje alatt minden hónap első csütörtökje Szentévi Zarándoklati Nap legyen, amikor egyházmegyénk főtemplomában közös liturgiára várjuk a zarándokokat a körlevélhez csatolt programnak megfelelően (Id. csatolmány). A zarándoklati napok alkalmával Nagyváradon az esti órákban csak a székesegyházban lesz szentmise, amely téli időszakban 17.00 órakor, nyáron pedig – áprilistól októberig – 18.00 órakor kezdődik. Megfelelő igehirdető és elegendő gyóntató biztosításával mozdítjuk elő híveinkben az isteni irgalmasságnak szentelt idő gyümölcsöző átélését. A felajánlott lehetőségeken túl, minden más ilyen irányú kérelem előtt nyitottak vagyunk: előzetes bejelentés alapján az év bármely napján fogadunk zarándokokat.

5. Az előttünk álló kegyelmi idő jó alkalom arra, hogy imádságos lelkülettel ajánljuk fel Istennek, az Irgalom Atyjának saját magunkat, családjainkat, egyházmegyénket, az egész világot. Az erre az alkalomra közölt imádságot minden szentmise záró áldása után mondjuk el híveinkkel:

Jézus Krisztus, Te arra hívsz minket, hogy irgalmasok legyünk, mint a Mennyei Atya. Kérünk Téged, mutasd meg nekünk arcodat! A te szerető tekinteted megszabadította Zakeust és Mátét a pénz rabszolgaságából; a házasságtörő asszonyt és Magdolnát attól, hogy boldogságukat a teremtményekben keressék. Tekinteted sírva fakasztotta Pétert a tagadása után, és biztosította a mennyországot a bűnbánó latornak. Add, hogy valamennyien megértsük szavaidat, melyeket a szamariai asszonynak mondtál, és mindennap felismerjük „az Isten ajándékát!”
Te vagy a láthatatlan Atya látható arca, azé az Istené, aki mindenhatóságát elsősorban a megbocsátáson és az irgalmasságon keresztül mutatja meg. Add, hogy az egyház a világban a Te látható arcod legyen, az ő Uráé, aki dicsőségesen feltámadt.
Te papjaidat is gyengédséggel akarod felruházni, hogy igaz együttérzéssel viseltessenek azok iránt, akik tudatlanságban és tévedésben vannak: tedd, hogy bárki hozzájuk járul, úgy érezze, hogy Isten várja, szereti őt és megbocsát neki.
Küldd el Lelkedet, és szentelj meg bennünket, hogy az Irgalmasság Jubileuma az Úr kegyelmi éve legyen, és egyházad megújult lelkesedéssel vihesse el a szegényeknek az örömhírt, hirdesse a börtönök foglyainak és az elnyomottaknak a szabadulást, a vakoknak pedig adja vissza látásukat.
Mária, az Irgalmasság Anyja közbenjárására kérjük ezt Tőled, aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel örökkön örökké. Ámen.

6. A szentév idején, a szentmiséken utaljunk a kegyelmi idő fontosságára. Különösen a nagyböjti szentidő alatt a kiengesztelődést hangsúlyozzuk, mint az isteni irgalom megtapasztalásának elengedhetetlen feltételét. Ezért minden plébános biztosítson elegendő alkalmat hívei számára, hogy a kiengesztelődés szentsége által megtisztulva haladjanak az Irgalmas Atya felé vezető úton. Továbbá ragadjuk meg a lehetőségeket és szervezzünk plébániális lelkigyakorlatokat, népmissziókat. A paptestvérek legyenek készségesek az ilyen jellegű felkérésekre, segítsenek egymáson a hívek lelki haszna érdekében.

„A jubileumi évben az Egyház legyen Isten szavának visszhangja, mely határozottan és meggyőzően szólal meg, mint a megbocsátás, a támogatás, a segítség, a szeretet gesztusa és szava” (Misericordiae vultus 25). Isten különleges ajándékaként éljük meg az előttünk álló kegyelmi időt, hogy a megtapasztalt irgalmasság tettei, a jóság és a szeretet gyakorlására serkentsenek bennünket a családban, a közösségben és az egész világon.

† László
nagyváradi megyéspüspök

Szlovákia püspökeinek pásztorlevele az irgalmasság rendkívüli szentévére

Drága testvérek, ma megkezdjük az adventi időszakot, amely során lélekben az Úr érkezésére készülődünk. Előkészületünknek az idei évben különleges kiterjedése van, hiszen december 8-án kezdetét veszi az irgalmasság szentéve.
Ötven évvel ezelőtt fejeződött be a II. vatikáni zsinat. Annak megnyitásakor Szent XXIII. János pápa az Egyház életének új szakaszát jelölte meg: „Ma Krisztus jegyese előtérbe helyezi az irgalmasság gyógyszerének használatát…” Ugyanebben az értelemben fejezte ki magát a zsinat végén Boldog VI. Pál pápa is: „A régi történet az irgalmas szamaritánusról példaként és szabályként szolgált… A lélekölő kórmeghatározások helyett lelkesítő gyógyszerek; a szomorú előrejelzések helyett a bizalom üzenetei…”

A jelenlegi Szentatya, Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság rendkívüli szentévét, amely Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának főünnepén kezdődik. Majd pedig, a rákövetkező vasárnapon megnyitásra kerül a lateráni Szent János-bazilika, valamint a többi pápai bazilika szentkapuja. Ugyanezen a vasárnapon minden helyi egyházban megnyílik az irgalmasság hasonló kapuja az egész szentévre, amely 2016. november 20-án, Krisztus Király főünnepén ér véget.

A teológusok tanítják, hogy az irgalmasság Isten tulajdonságainak és tökéletességeinek az összefoglalása, az Istenen kívül, az emberek iránt. Bizonyítja ezt a Biblia, a szenthagyomány, s Isten népének egész hitélete. Egész biztosan nehéz lenne az összes ilyen megnyilvánulást összeszámolni, mivel javarészt élő áhítattal az emberek lelkébe és lelkiismeretébe íródtak. Úgy, mint ahogyan a végtelen Isten tökéletessége, úgy az ő irgalmassága is önmagában végtelen. Ezért vég nélküli és kimeríthetetlen az Atya készséges akarata visszafogadni a tékozló fiúkat is, akik visszatérnek házába. Ugyanígy végtelen a megbocsátás öröme és hatalma is, melyek szüntelenül a Fiú áldozatának csodálatraméltó árából fakadnak. Semmilyen emberi bűn nem tudja felülmúlni és korlátozni sem ezt a hatalmat. Az emberben egyedül a jóakarat hiánya, a kelletlenség megtérni és bűnbánatot tartani, az ellenállás a kegyelemnek és igazságnak, legfőképp a kereszt tanúságának és Krisztus feltámadásának visszautasításával, képes gátat állítani neki. Az Egyház ezért vallja és hirdeti a megtérést (vö. Dives in misericordia, enciklika Isten irgalmasságáról, 79. pont).

A szentév ünneplése során köszönetet fogunk mondani Istennek Szent II. János Pál pápának, „az isteni irgalmasság pápájának” ajándékáért, aki megismertette velünk az üzenet tartalmát, amit Jézus adott a világnak Szent Fausztina által. Az ő naplójából közöljük Jézus néhány fontos üzenetét a világhoz: „Mielőtt igazságos Bíróként megjelennék, először eljövök mint az irgalmasság Királya” (Napló, 83), ezért „egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha a bűnei skarlátpirosak lennének is…, [mert] az emberiség nem talál békét, míg irgalmam forrásához nem folyamodik” (Napló, 699). „Szüntelenül imádkozd ezt a rózsafüzért… Bárki, aki imádkozni fogja, halála óráján tapasztalni fogja nagy irgalmamat. A papok úgy fogják a bűnösöknek nyújtani, mint az utolsó mentőövet… Felfoghatatlan kegyelmekben részesítem azokat a lelkeket, akik bizalommal vannak irgalmasságom iránt” (Napló, 687). Ezek az idézetek bizonyítják, hogy Szent Fausztina Naplójában a bizalom szavai találhatóak, valamint nagyon komoly intés a kárhozat elől. Minden ember szabadon dönt, mit választ, mit követ, az egész örökkévalóságra szóló következményeivel együtt.

Az Isteni Irgalmasság üzenete, amit szóval, cselekedettel és imával kell hirdetni, nagyon gyorsan elterjedt az egész világon, és emberek millióit érintette meg. Mint Isten nagy irgalmasságának kifejeződését tekintjük a Hétfájdalmú Szűzanya szlovák kápolnát is az irgalmasság titkának központjában, a lengyelországi łagiewniki szentélyben. Nyitott szívvel fogadtuk a Szentatya szándékát: egész évben meditálni és átélni az irgalmasság titkát. Egyesülünk az ajánlatokkal, amelyeket felkínált számunkra.

A Szentatya szentévet meghirdető bullája szerint az „irgalmasság: az út, amely egyesíti Istent és az embert, mert kitárja a szívét arra a reményre, hogy bűneink korlátai ellenére mindenkor szeretnek bennünket” (2). Az irgalmasság szó az Ó- és Újszövetségben a leggyakoribbak közé tartozik. A szentmise és a szentségek liturgiájában az irgalmasság fogalma gyakran előfordul, például a Tridenti misekönyvben 412-szer található meg. A bizánci liturgiában is sok tropár van, amelyek kifejezik a hálát, hogy a feltámadt Úr „nagy irgalmasságot tanúsított a világ iránt”. Az egyházi és pápai dokumentumok útmutatást kínálnak az Egyháznak e titok megvallásának időszerűségéről, szükségességéről és kötelezőségéről.

A rendkívüli szentév valóban a „kegyelem ideje”; időszerű felhívás a szegénység és szükség drámája iránt gyakran elérzéktelenített lelkiismeret felélesztésére. Isten irgalmasságának elfogadása elválaszthatatlanul összefonódik az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlásával. A jelenlegi menekült-ügy életveszélyben forgó emberek tömegét tárja elénk, valóban éheseket, szomjasakat, üldözötteket, anyagilag és lelkileg rászorulókat és szegényeket, sokan közülük ezen felül lenézettek is. E siralmas jelenséggel szemben több ellentétes állásfoglalás létezik. Számunkra a kiindulópont Jézus Krisztus állásfoglalása legyen: Krisztus felszólít irgalmasnak lenni és példáját kínálja. Jézus irgalmasságot gyakorol és követel.

Ebben a szentévben az Egyház kitárja szívét azok iránt is, akik a világ legkülönfélébb perifériáin élnek, akik jelentősen sérültek, akiknek nincs hangjuk, vagy akik hangja meggyengült vagy elnémult a gazdag nemzetek érdektelensége miatt. Az Egyház hivatottnak érzi magát gyógyítani ezeket a sérüléseket a vigasz olajával és bekötözni az irgalmasság balzsamával. Szeretné, ha a megbocsátás kínálata mindenkihez eljutna, nem kirekesztve a bűnöző csoportokat, illetve a korrupció elkövetőit és részestársait sem. Ezek a csoportok is meghívottak a megtérésre, felhagyni eddigi életstílusukkal és alárendelni magukat az igazságosságnak.

A Szentatya, Ferenc pápa szeretné, hogy minden hívő megízlelje az Isten, az Atya közelségét. Ezért hirdette meg a bűnök megbocsátásának széles lehetőségeit – amelyektől a feloldozás a püspöknek vagy egyenesen a pápának van fenntartva –, illetve búcsúk elnyerését. Hozzáigazította a feltételeket a betegekhez, a tehetetlenekhez és elhagyottakhoz, sőt a foglyokhoz is, mert Isten irgalmassága minden ember szívét képes átváltoztatni. Az irgalmasság titkát szeretné a Szentatya átelmélkedni az egész világról érkező fiatalokkal is, 2016. július végén Krakkóban, az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmával. A találkozó központi témája az alábbi szavakon alapul: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek.” Az Isteni Irgalmasság képes átlépni az Egyház határait, és összekapcsol minket az egyistenhitű vallásokkal, akik az irgalmasságot szintén Isten alapvető tulajdonságának tartják. Ezért az év irgalmasságban történő átélése nyitottabbá tehet minket a vallásközi párbeszédre.

Mindenkinek a szíve hangja szerint kell kezdeményezőnek lennie. Váljék minden közösség, minden plébánia, iskola, mozgalom, csoportosulás, ahol keresztények vannak, az Isteni Irgalmasság oázisává és az emberi elfogadás helyévé. Szorgalmazzuk az Isteni Irgalmasság rózsafüzérének napi imádkozását a családokban és a plébániai közösségekben 15 órakor. Az ima este is végezhető, akár több család közösségében. Jusson el minden családba az Isteni Irgalmasság képe vándorlás keretében a plébániai közösségben vagy néhány család körében. Közösen vagy egyénileg el lehet zarándokolni az Isteni Irgalmasság templomaiba vagy azokba a templomokba, amelyek a szentév búcsúinak elnyerésére lesznek kijelölve az egyházmegyékben. Havonta szenteljünk egy napot az Isteni Irgalmasság tisztelete keretén belül kizárólagosan ennek a témának és imának. Szorgalmazzuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását, hogy közelünkben senki ne érezhesse magát el nem fogadottnak, magányosnak és szeretet nélkül. Ezekre a tevékenységekre hívjunk meg mindenkit, a legkisebbektől a legidősebbekig. Minden férfi és nő tanúsítsa az irgalmasság cselekedeteit minden gyermek és felnövekvő felé, egészséges és beteg felé, s bizalommal és szüntelenül ismételje: „Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet!” (Zsolt 25, 6). Így készülünk fel a legjobban az Úr második eljövetelére, mikor mint Bíró jön el ítélni minden nemzetet (vö. Mt 25).

Köszönjük mindenkinek az irgalmasság kifejezését, főként a családokban, ahol beteg és idős emberek érzik gyermekeik és ismerőseik közelségét és érdeklődését. Köszönjük az irgalmasság kiemelkedő állásfoglalását az élet iránt, amelyet szeptemberben a Menetelés az életért alkalmával Pozsonyban kifejeztetek, mert mindenki élete határtalanul értékes. Ezek a megnyilvánulások reményt keltenek, hogy az irgalmasság évének kegyelmi ideje lelki hasznot hoz a hívek és az egész társadalom életében.

Az adventi és szentévi lelki zarándoklathoz szívből adjuk áldásunkat: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Szlovákia püspökei

A határokat mindig keresnünk kell

Ha egy hajléktalan megkér arra, hogy segítsek, meg kell kérdeznem, hogy miben segítsek. Ha például pénzre van szüksége, akkor nekem tudnom kell, hogy mennyi kell neki. Ha azt mondja, hogy annyi, amennyit akarok adni, akkor is neki kell kimondania, hogy mennyire van szüksége. Én ezek után eldönthetem, hogy tudok-e adni, vagy sem.
Ez nem packázás vele, hanem tisztelet a személye iránt, hogy ő ki tudja mondani azt, hogy miben kér segítséget, és mennyi segítséget kér.
De ez fordítva is igaz. Én elvárom tőle, hogy ő is tisztelje a határaimat, hogy én csak ennyit tudok segíteni. Különben azt fogjuk megélni nagyon rövid idő múlva, hogy kihasználnak, visszaélnek a szeretetünkkel, és akkor átmegy a szeretetünk haragba, vagy gyűlöletbe.
Ezt különösen a családokban, szülők és gyerekek, nagyszülők és unokák közti kapcsolatokban figyelhetjük meg, hiszen mindig segíteni akarnak a gyereknek, unokának. Nem hiszik el, hogy határokra van szükség, és a határok hiánya miatt nagyon sok tragédia történik. A gyereknek és az unokának is meg kell tanulnia, hogy az apja, az anyja, a nagyszülei is emberek, nem pedig segítő gépek, vagy pedig jótékonysági szervezet. Engem erre tanítottak azok az emberek, és az ő reakcióik, akikkel találkoztam.
Vagy visszaéltek a szeretetemmel, vagy túlságosan viszonozni akarták a szeretet.

Varga László, kaposvári plébános atya
Részlet Az irgalom útján című könyvből