kalazanci.ro

Nagykárolyi Szentlélek plébánia

A város területi növekedése, valamint a hívek számának növekedése szükségessé tette Nagykárolyban egy új plébánia létrehozását, amelynek szervezését 1941-ben Pakocs Károly általános helynök kezdte el. Az alakuló plébánia részére sikerült a várostól a volt pénzügyigazgatóság épületét és telkét megszerezni. Az elhanyagolt épület egy részét templommá alakították, másik részét pedig szerzetesek lakásává. Miután Scheffler János 1942-ben püspök lett, ő folytatta a tárgyalásokat különböző szerzetesrendekkel, hogy telepedjenek le Nagykárolyban, és vállalják el az új plébánia vezetését. A kármeliták és lazaristák nem fogadták el a meghívást, a szalvatoriánusok viszont igen. 1943-ban érkezett a városba P. Kassovits Ágoston (házfőnök-plébános), P. Semtey Gellért, P. Heckler Alajos és Fr. Lepedős Szilveszter. Azonban alig egy évig működtek csupán a városban, mivel 1944-ben P. Semtey kivételével elmenekültek. Ekkor a püspök őt bízta meg a plébánia vezetésével, de a háború után Oroszországba deportálták. A püspök ezután P. Vitéz Bernárd ferences atyára bízta a plébániát, akit viszont 1950-ben a többi ferencessel együtt Désre hurcoltak. A kápolnát Láng Lajos plébános idejében megnagyobbították. 1983-ban új lelkészi lakás épült. A jelenlegi templom 2001-2003 között épült, a régi templomot 2004-ben lebontották. Ezt követően megépült a harangláb.

Plébános: Borota Ottó

Csomaközi Szent István király plébánia

A község hajdan virágzó város volt Szatmár vármegyében. Mint a Kupolon nemzetség Károlyi ágának birtoka, már a 13 században létezett. 1342-ben a község ura, Márton, felvette a Csomaközy nevet, azonban a család férfi ága Csomaközy Péterrel 1700-ban kihalt. A Károlyi család oklevéltárának egyik dokumentumából tudjuk, hogy a község első temploma 1349-ben már állott. A második templom a 15. században épült, amelyet a reformáció idején a hitújítók foglaltak el. Felújított állapotban ez ma is látható. A hitújítás vihara felszámolta a római katolikus plébániát. 1790-ben érkeznek ismét római katolikusok a községbe. Csomaköz kezdetben Mezőfényhez tartozott, majd 1800-ban a szaniszlói plébánia megalakulásakor annak filiája lett. A csomaköziek a mezőfényi és csanálosi hívek segítségével 1815-ben templomocskát építettek Szent István király tiszteletére. Mivel ezt a templomot egyrészt az 1834-es földrengés jelentősen megrongálta, másrészt pedig kicsinek bizonyult az 500-ra növekedett katolikus közösségnek, új templom és plébánia építését helyezték kilátásba. 1840-ben Hám János lelkészt rendelt a csomaközi római katolikus hívek élére, aki számára a következő évben házat építettek. A templom 1856-ban épült, s elődjéhez hasonlóan, szintén Szent István oltalmába helyezték. A torony mostani alakját 1888-ban nyerte. A templom belső festése Lukacsovics Magda műve.

Plébános: Starmüller Ferenc

Mezőpetri Árpád-házi Szent Erzsébet plébánia

Mezőpetri szerepel 1332-es pápai tizedjegyzékben. A helységnevek kutatói szerint a Petri elnevezés Szent Péter nevéből ered, amely állítást megerősíteni látszik a tény, hogy egy 1399. augusztus 26-án keltezett okmányban a helység Mezeu-Zenth-Pétery néven szerepel. Egy I. Ferdinánd alatt 1550-ben keltezett okirat magyar jobbágyok nevét sorolja fel, és tanúskodik arról, hogy akkor még létezett a római katolikus plébánia. A 17. század elején részben a török, részben Báthory, Bethlen és Tököly hadai által kipusztult a falu nagy része, az életben maradtak pedig protestáns hitre tértek, s így a templom is a hitújítók használatába került. 1738-ban gróf Károlyi Sándor a Rajna vidékéről svábokat hozott telepített a faluba, majd utóda, gróf Károlyi Ferenc 1748-ban a Szent Erzsébet tiszteletére épült régi templomot visszaadta a katolikusoknak. Ez a templom az 1777-es püspöki látogatás jegyzőkönyve szerint kicsinek bizonyult és siralmas állapotban volt. 1786-ban sor került az új, román stílusban épült templom felszentelésére, amelynek oltalmazója szintén Árpád-házi Szent Erzsébet lett. Az 1834-es földrengés a templom tornyát a templomhajóra zúdította, romhalmazzá téve azt. Amikor 1839-ben helyreállították, csak a szentély boltozata maradt a régi. 1859-ben Ybl Miklós tervei alapján tornyot is emeltek mellé. A templom nemsokára ismét katasztrófa áldozata lett, ugynanis 1875 május 25-én porrá égett, s 1878-ban építették újjá. 1986-ban ünnepelték a templomszentelés 200. évfordulóját, s erre az alkalomra renoválták a templom külsejét és belsejét.

Az egyházközségnek több kápolnája van. A kigyei kápolna - védőszentje Szent Egyed - a korábbi település helyén, Mezőpetri és Nagykároly között található. A Nepomuki Szent János kápolna a közepén áll. A temetőben van a Kálvária kápolna, Fájdalmas Szűzanya kápolna és az 1999-ben elkészült és felszentelt ravatalozó.

Plébános: Barta Barnabás

Mezőteremi Szent Kereszt Felmagasztalása plébánia

Mezőterem már 1215-ben lakott település volt. A reformáció idején temploma a kálvinisták tulajdonába került. Az 1748-as püspöki látogatás alkalmával készült jegyzőkönyv említést tesz a faluban található református imaházról, amely egykor katolikus templom volt. A 18. század vége felé a református hívek lassan elköltöztek. 1778-ra már csak a református lelkész maradt, aki végül szintén elhagyta a falut. A templomot és ingatlanait ekkor a nagykárolyi piaristák vették birtokba, akik 1833-ig végezték a falu lelki gondozását. Klobusitzky Péter, szatmári püspöknek 1812-es nagykárolyi látogatása alkalmával készült jegyzőkönyve szerint a mezőteremi templom siralmas állapotban volt, de az 1819-es hasonló látogatás jegyzőkönyve szerint már jelentős javításokat végeztek rajta. Hám János 1834-es látogatásának jegyzőkönyve csak annyit ír, hogy a mezőteremi filiának van temploma, melynek titulusa A Szent Kereszt Feltalálása. Mivel az 1840-es években már nem volt képes befogadni az időközben jelentősen megnövekedett közösséget, szükségessé vált egy új templom építése, amelyet 1859-ben szentelt fel Haas Mihály szatmári püspök A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére.

A templom harangjai az első világháborúban „hadba vonultak„. A két harang pótlására 1922-ben került sor.

Az új plébániaépületet 1987-ben építették.

Plébános: Skurka Dezső

Nagymajtényi Nagyboldogasszony plébánia

Nagymajtény egykor királyi birtok volt, majd különböző családok kapták meg királyi adományként: a Pethők (1387), a Báthoryak (1417), a Bogdánok (1615), a Bethlenek (1643) és a Rákócziak. II. Rákóczi Ferenc 1698-ban zálogba adta Károlyi Sándornak. 1746-ban végleg a Károlyi család tulajdonába került. A plébánia szerepel az 1332-es pápai tizedjegyzékben. Az 1904-es jubileumi sematizmus szerint történelmi adatok tanúskodnak arról, hogy 1469-ben Nagymajtényban létezett egy Szent László tiszteletére szentelt római katolikus templom, amely 1676-ban, a Thököly-féle lázadáskor elpusztult. A reformáció idején a Báthoryak az új hit hívei voltak, s alattvalóik a „cuius regio, eius et religio” elve alapján szintén protestáns hitre tértek. A plébánia tehát megszűnt. A Rákóczy-féle felkelés itt is nagy pusztítást végzett a lakosság körében. Károlyi Sándor, miután a maradék református lakosságot Ebesfalva pusztájára (ma Kismajtény), majd Börvelybe telepítette, helyükbe svábokat hozott, és 1724-ben plébániát alapított számukra. A betelepült svábok templomot építettek Nagyboldogasszony tiszteletére, amely azonban az 1791-es tűzvész alkalmával elpusztult. A jelenlegi hatalmas templom alapját 1793-ban helyezték el, a felszentelésére pedig 1797. október 22-én került sor. A főoltár tabernákulumát Klobusiczky Péter, egykori szatmári püspök készíttette Bécsben a szatmári székesegyház számára, majd Hám János a nagymajtényi templomnak ajándékozta. A templom külsejét 1923-ban, majd 1959-ben renoválták, belsejét pedig 1979-ben. A jelenlegi plébánia 1987-ben épült.

Plébános: Ulmer Mihály

Szaniszlói Kisboldogasszony plébánia

A községet 1374-ben alapította Báthory Lászlónak a fia, Zaniszló, ahonnan nevét is kapta. Amíg 1600-ban az ecsedi vár birtokaihoz nem csatolták, vagyis több mint két évszázadon át a Báthoryak tulajdonában volt. A török hódoltság valamint II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt alatt sokat szenvedett. A Szatmári Béke után a Bánffy grófoké lett, majd 1746-ban a Károlyi család vásárolta meg. A plébánia alapításának évét nem ismerjük. Az sem ismert, a hitújítás korszakában melyik évben szűnt meg a katolikus plébánia, de valamikor 1562 előtt. A 18. század végén több sváb család telepedett le Szaniszlón, akik a környező falvakból érkeztek. A község 1720-1785 között Mezőfény filiája volt, majd a Mezőpetri plébános látta el 1800-ig, amikor visszaállították a plébániát. A falu középkori temploma az Árpád-házi királyok idején épült, amelyet a reformátusok a hitújításkor elfoglaltak. 1799-ben a katolikus hívek egy tágas helyiséget építettek istentisztelet céljára, amelyet negyed évszázadon keresztül használtak. A mai templom építését a Károlyi család már 1816-ban elkezdte, de csak 1824-re készült el, amikor Nepomuki Szent János tiszteletére fel is szentelték. Nem volt azonban hosszú életű, hiszen az 1829-ben kezdődött földrengéssorozat nagyon megrongálta, az 1834-es földrengés pedig romba döntötte. 1841-re sikerült helyreállítani a templomot, amit ezúttal Szent György tiszteletére szenteltek. A hívek számának növekedése szükségessé tette, hogy a templomot kibővítsék. 1917-ben megkezdték az előkészületeket a munka elvégzésére, de a háború miatt csak 1925-re sikerült a munkát befejezni. A templomot Újházi Sándor, károlyi rajztanár festette ki 1938-ban, kívül pedig 1959-ben és 1971-ben renoválták. Ezt követően Bódi Endre ismét kifestette a templom belsejét. A templomot felújítása után Szent György helyett Kisboldogasszony védelmébe ajánlották.

Plébános: Papellás István