Magyar Szent Királyok
A Szentháromság-oltár bal oldalán, a déli oldal utolsó kápolnafülkéjében a Magyar Szent Királyok-oltárkép kapott helyet. Ikonográfiai típusát tekintve a Patrona Hungariae-ábrázolásokhoz sorolható. Ezeken az ábrázolásokon leggyakrabban Szent István országfelajánlásának jelenete látható, de előfordul olyan változat is, amikor Szent István Szent László Király és Szent Imre herceg társaságában járul a Szűzanya elé. A nagykárolyi oltárkép felső regiszterében Szűz Mária felhők között trónoló alakja jelenik meg. Karján a gyermek Jézust tartja, aki kezét áldásra emeli, tekintetét pedig a kép alsó regiszterében látható, háromszög alakú kompozícióba illeszkedő magyar szent királyokra, Istvánra és Lászlóra, valamint Szent Imre hercegre fordítja. Alakjukat gomolygó felhők között játszadozó puttók veszik körül. A festmény középtengelyében Szent István felhőkön térdel, tekintetét áhítatosan a Szűzanyára emeli, miközben bal kezét a melléhez szorítja, jobbjával pedig a lábánál vörös párnán elhelyezett koronára és jogarra mutat. Balra Szent László jelenik meg, díszes ruházata fölött páncélt visel, kezében pajzsot tart. A kép kvalitását a részletek, a ruházat, a fegyverek, a szentek lábánál elhelyezett koronázási jelvények és a címer részletező kidolgozása emeli.
Ellentétben a két magyar szent királlyal, Szent Imre herceg mintha nem venne tudomást a jelenésről, nem az Istenanyára, hanem a nézőre tekint. Mellére szorított bal kezének mozdulata Szent István kézmozdulatát ismétli, és akárcsak a jobb kezében finomkodó mozdulattal tartott liliom, szüzességi fogadalmára utal.
A festő a kissé pocakos, a nemesi ruha fölött hermelines palástot, fején pedig osztrák főhercegi koronát viselő herceget allegorizáló részletekkel mutatja be. A kép jobb sarkában összekulcsolt kezekkel egy kereszt tövében imádkozó női alakokat látunk, előtte pedig egy férfit, aki a kezében tartott kalapáccsal szétzúzza a talapzaton álló, a pogány bálványimádást jelképező Pán-szobrot, utalva ezzel a kereszténység győzelmére.
Hasonló Szent Imre-ábrázolással Cimbal korábbi művein is találkozunk, ugyanez a téma jelenik meg a jelenleg az esztergomi Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet épületében őrzött festményen, a székesfehérvári székesegyház egyik mellékoltárképén és a Szent Imre herceget Szent István királlyal ábrázoló freskóján, illetve a martonvásári templom oratóriumának freskóján. Ezeken Szent Imre ruházata, arcvonásai, kézmozdulata szinte teljes mértékben megegyezik a nagykárolyival, egyértelműen ugyanannak a kéznek a munkájáról van szó.
Jellemző Cimbalra, hogy szereti az allegorikus részleteket, a székesfehérvári freskón és az esztergomi oltárképen például Szent Imre lábával tiporja a vak szenvedély bekötött szemű amorettjét, jelezvén, hogy a szerelem, a földi dolgok helyett szűzies életével inkább Krisztus követését választja. Hasonló jelenet látható a székesfehérvári mellékoltárképen is, itt Szent Imre a kezében tartott liliomból cikázó villámmal sújtja a lábainál heverő amorettet.
Dr. Bara Júlia
Restaurálási dokumentáció
A festmény a Nagykárolyi Kalazanci Szent József templom egyik mellék oltárának a képe. A kép címe
Magyar Szent Királyok, készítési éve 1780, szerzője Johann Ignaz Cimbal. Leltári száma k.162 (150), mérete 330 x 190 cm.
Ezt a festményt is, korábban már restaurálták, erről árulkodnak a hordozóra ragasztott vászon foltok, valamint egy feljegyzés mely a templom oltárképeinek tisztítását említi meg 1926-ban, ennek kapcsán Újházy S. rajztanár, Kobelik szobrász, valamint Wéber festő és Hosszú Márton festőművész nevei szerepelnek.
Ikonográfiai szempontból a Patrona Hungariae- ábrázolások kategóriába sorolható, amelyen Szent István király a Szűz Anya oltalmába ajánlja fel az országot. Ha ikonográfiai szempontból nézve egy jól ismert és többször ábrázolt típusról van is szó, ennek az oltárképnek a különlegessége és egyedisége viszont abban mutatkozik meg, hogy ezen a képen Szent István mellett ott látható Szent László és Szent Imre is.
A kép restaurálás előtti állapota:
Az eredeti vakkeret szerkezetileg ép, jó megtartású.
A hordozó alapanyaga egyenletes szövésű, jó megtartású, egy darabból álló len vászon. Legfelül középen egy függőleges hullám látható. A vászon hátoldala oxidált, poros, két helyen foltozott.
A festett felület enyhén piszkos, a lakkréteg egyenletes, de kissé megsárgult. Korábbi durva tisztítás következtében Szent István palástjának díszítő elemei szinte teljes egészében eltűntek. Régi beavatkozások nyomai láthatóak még Szent László palástján, valamint Szent Imre arcán és mellette, ahol a festék- és alapozóréteg is kipergett.
A restaurálás folyamata
Első lépésben a kép elő és hát oldalát mechanikusan tisztítottuk meg, puha szőrű ecsetek és porszívó segítségével.
Az előre elvégzett oldódási próbák alapján alkohol és terpentin alapú keverékekkel megtisztítottuk a kép festett felületét, eltávolítottuk a régi felragasztott foltokat, majd ezek után lefejtettük a vásznat a feszítőkeretről.
A hátoldal és szélek letisztításához szikét és puha ecseteket használtunk.
A vászon egyenetlenségeit, széleit, enyhén nedves, majd száraz szivópapiron keresztülvasaltuk, amit márványlapok segítségével préseltünk.
A rétegek maximális stabilizálása érdekében, valamint a dublirozás előkészítéseként, az eredeti vászonhordozó hátoldalát higított Beva 371 oldattal itattuk át. A pontos méretre kiszabott dublirvászon teljes felületét, leszámítva a húzószélek részeit, 37%-os Beva műgyantával kezeltük le. 24 órás száradás után a két vásznat összevasaltuk, majd másnap felfeszítettük a megtisztított vakkeretre. A kipergett, hiányzó részek tömítéséhez kréta és halenyv alapú masszát használtunk.
Az esztétikai helyreállítás előtt a festett felületet 25%-os terpentinben oldott Dammar gyantával védtük le. A lakkréteg száradása után a hiányzó festett felületeket beilleszkedő retussal képeztük ki. Végezetül a festmény egy akril alapú Lefranc Bourgeois szatén fényű záró réteget kapott.
Szatmárnémeti, 2021. szeptember. 2.
Puskás Éva
restaurátor
